„Valószínű nem véletlen, hogy megismerkedtem sok nagyszerű emberrel, baráttal, akik célul tűzték ki, igazi lokálpatriótaként, Orosháza értékeinek megmentését. Szeretném én is, ha az OROSHÁZI BÚZACSÍRAMÁLÉ olyan hírnévre tenne szert, amiről mindenkinek a kellemes íz, az egészség, és a hagyomány, mint viharsarki kuriózum jutna eszébe, felemelve az őt megillető helyre.”
Tóth Bálint vagyok, Orosházán születtem, és jelenleg is Orosházán élek. A 90-es évek elejétől vállalkozóként több országban alapítottam céget, ismertem meg embereket, szereztem barátokat, így ismerve meg más nemzeteket is. Utazásaim során szembesültem azzal, hogy mennyire tisztelik a múltjukat, és mennyire őrzik hagyományaikat. Valószínűleg ezeket látnom kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi az amit én is keresek. Paulo Coelho-t idézve „kincseket mentem keresni”, s rá kellett jönnöm, hogy az a kincs amit keresek, az itt Orosházán található, s hogy nekem is a helyi, saját értékeinket kell őriznem.
Rá kellett jönnöm, hogy számomra mennyire fontos a család, a tisztelet, a múlt tisztelete, az érték mentés, a hagyományőrzés. Valószínűleg ezért alakult úgy az életem, hogy 2002-ben megkaptam az engedélyt a csíramálé üzem működtetésére, amiben a Bikádiné Marika néni elmondása alapján készült, csodálatos ízű, ropogós szélű csíramálé sül. Köszönet neki érte, hogy önzetlenül elmondta a receptet, amit már több generációkon keresztül használtak, s amiből a családjuk élt.
Valószínű nem véletlen, hogy megismerkedtem sok nagyszerű emberrel, baráttal, akik célul tűzték ki, igazi lokálpatriótaként, Orosháza értékeinek megmentését. Szeretném én is, ha az OROSHÁZI BÚZACSÍRAMÁLÉ olyan hírnévre tenne szert, amiről mindenkinek a kellemes íz, az egészség, és a hagyomány, mint viharsarki kuriózum jutna eszébe, felemelve az őt megillető helyre.
A csíráztatott búzából sütéssel készült édességet századok óta fogyasztották a Kártpát-medencében, a magyarok lakta részeken. Szórványokban még napjainkban is sütik az idősek, illetve vállalkozások készítik az egyedi ízvilágú csíramálét. Több néven is ismerik: csiripiszli a Dunántúl keleti részén, a Kisalföldön, így a Csallóközben is kőtés, a Garam és Ipoly mentén biracs, az Alföldön csíramálé néven ismerik. Mivel a cukor hiánycikk volt, ezért itt Orosházán és a környező tanyákon is sütötték a csíramálét, mint egészséges édességet, ami energiát adott a hideg téli időszakokra. Őseink már ismerték a búzacsírában rejlő magas tápérték hasznosságát, a csírában az újjászületést, és a megújulást látták, mint jelképet. Nem véletlenül fogyasztották a hideg téli időszakokban, hiszen az energiát, a vitamint meg kellett adni a szervezetnek télen is. A sütést ősszel kezdték és húsvétig tartott. Minden környék csíramáléjának megvan a jellegzetessége. Az orosházinak a kemény ragadós széle, (amit az ínyencek szeretnek) és az a semmihez nem hasonlítható bársonyos csíra íze, ami annak köszönhető, hogy mi töményebb keveréket csinálunk, több csírlevet teszünk a liszthez, és egy szem cukrot sem alkalmazunk, így az nem tompítja az eredeti ízvilágot. Ha a csíra, – ami sok odafigyelést és gondozást igényel, – jó, akkor a málé édes lesz, és a méz állagú édes lé kiül az edény alján. Orosházán és a tanyákon mindenki ismerte és sütötte a múlt század közepéig. A későbbiekben, ahogy megindult az iparosodás, úgy sorvadt el a tanyavilág, és a városba költözötteknek a munka mellett egyre kevesebb idejük és energiájuk maradt, a sok időt igénylő csíramálé készítésére. Azért nem kell lemondani erről a finom édességről nekik sem, hiszen családok foglalkoztak a csíramálé sütésével, akik a piacon, vagy háztól értékesítették.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás itt is új feltételeket szabott. Jelenleg a HACCP normáknak, követelményeknek megfelelő üzemben sütjük az orosházi csíramálét, amit a fennmaradt hagyományunknak köszönhetően városunkban minden zöldségesnél, és szinte minden élelmiszer boltban meg lehet vásárolni.